1. fejezet

Ha tetszik, légy szíves írj 1-2 sort. :) Köszi.

(Micheala)

Vége a nyárnak. Legalábbis az én részemről. Tudatni akarom magammal, hogy ez most egy új kezdet, tiszta lap. Annyi bánat és kínszenvedés köt a régi városhoz. De nem érdekel. 2011. augusztust írunk. Apáékkal épp a kocsiban ülök, útban New Jersey felé. Az új otthonomba. Egy kollégiumban fogok élni teljes 4 éven keresztül. Sokaknak ez a helyzet semmi érdekeset nem jelent, de nekem, a kő gazdag családom mellett nagyon is számít. De el akartam szakadni a régi, New York-i életemtől. Túl sok volt. Úgyhogy most átlagos lányként kezdem a középiskolát, mint a többi diák. Megérkeztünk az iskolához. Nagyon szép és igényes hely. Apa mindenben segített. Leadta a regisztrációmat és már mentem is be az újdonsült lakásomba. A 3. emeleten volt a szobám. Egy fiúval kell osztoznom rajta, akit még csak nem is ismerek. Azt mondták pár percen belül ő is megérkezik. A szoba nem volt túl nagy, egy íróasztal és két ágy volt benne. Na meg egy nagy szekrény és egy fürdőszoba. El is kezdtem a pakolást. 10 perc alatt készen is lettem vele. Épp indultam volna ki, hogy lenézzek jön-e a szobatársam, vagy csak, hogy ismerkedjek. Nem tartott tovább 2 másodpercnél, mert, ahogy kitettem a lábamat átestem valakin. Elkezdtem nevetni, de ő eléggé bosszúsan nézett rám.

- Bocsi. - mondtam elvörösödve.

- Semmi gond. - válaszolt udvariasan.

Egy szőke hajú srác volt. Nagyon előkelőnek tűnt. Pár pillanatra belegondoltam, hogy lehet azért mert meleg, de elvetettem. Hát csak nem.
- Segítsek esetleg valamiben? - kérdeztem.
- Hát ha már így rám rontottál, úgy hiszem bocsánatkérésképpen igen. Megmondanád melyik a 304-es szoba? - mondta teljesen naivan.
- Amiből épp kijöttem. - válaszoltam lesütött szemekkel. - Szobatársak leszünk.
- Uh.. - hallottam halk sóhaját.
Ennyire szörnyű lennék? Nem hiszem. Csak nem sértődik meg egy életre azért, mert nekimentem. Mindegy. A jövőmre kell koncentráljak, semmi nem vonhatja el a figyelmemet. Óvatosan bebotorkáltam a szobába és leültem az ágyra.
3 táskával jött. Próbáltam megfigyelni, megismerni, úgy ahogyan más nem fogja. Óvatosan vette ki minden egyes holmiját. hiszem, nem csíp engem. Már nagyjából besötétedett. Úgy voltam vele nem érdekel, elmegyek fürödni.
- Na, én megyek, letusolok, maradsz addig itt vagy mész valahová? - kérdeztem.
- Rendben, maradok, majd utánad megyek. - mosolyodott el.
Felkaptam a cuccaimat a székről és indultam is meg. A fürdő egész nagy volt. Gyorsan letusoltam, majd megmostam a fogamat és megfésülködtem. Felcopfoztam a hajamat és készen voltam az alvásra. A ruhámat kihoztam a törülközőt felakasztottam az egyik fogasra. Kinyitottam az ajtót és visszatértem az üres, hangtalan térbe. Elpakoltam a ruháimat is.
- Mehetsz. - mondtam lágy hangon. - Addig én lefekszem. Ha esetleg elaludnék, előre is jó éjszakát.

- Köszönöm, neked is. - mondta mosolyogva.
Mi ütött ebbe a srácba? Délután, mint egy őrült pszichopata most meg mosolyog? Úgy érzem nehéz lesz kiigazodnom rajta. Bepottyantam az ágyba és álomra hajtottam a fejemet. Félig kikukucskáltam a takaró alól. Kicsit beteg, de érdekel, mi van vele. Hallottam, ahogyan a csapból már nem folyik víz. 5 perc múlva kinyílt halkan az ajtó és lábujjhegyen indult az ágya felé, ami az enyémmel szemben volt. Csak egy nadrág volt rajta. A felsőteste izmos volt és csak most vettem észre, milyen helyes ez a srác. Nem Michaela! Nem történhet meg veled megint! Felém közeledett, így gyorsan lehunytam a szememet. Csak halk szuszogást hallottam, majd egyre távolabbról, majd az ágya megnyikorgott. Résnyire nyitottam a szememet és láttam, hogy már fekszik. Remek.

*Másnap*

Az óra hangos csörgésére lettem figyelmes. Úgy terveztem, hogy ma fitten felkelek, de semmi nem lett belőle, csupán 5 percnyi nyöszörgés majd egy nagy ásítás. Kipattantak a szemeim, mikor ismét csörgött az a fránya óra. A szobatársam, akinek mellesleg még a nevét sem tudom már kész öltözékben volt.
- Jó reggelt! Nem gondolod, hogy 10 perccel a megnyitó előtt nem túl jó ötlet felkelni? - mondta egy csalfa mosollyal.
- Hogy MI?! Már ennyi az idő? - kaptam fel a vizet idegességemben.
Felkaptam a matrózblúzomat és a fekete szoknyámat és rohantam a fürdőbe átöltözni. Gyorsan megfésülködtem, a hajamat copfba kötöttem és feltettem egy halványkék sminket, majd nyugodtam, mintha mi sem történt volna kiléptem az ajtón.
- Kész vagyok. - jelentettem ki.
- Jól nézel ki. - válaszolt.
- Egyébként ha már 4 évig osztozunk a szobán elárulnád, hogy mi a neved? - szögeztem neki a kérdést.
- Jason Mairo. És a tied?
- Micheala Bellburn.
Csönd lett. Rápillantottam az órára. Még néhány perc és kezdés. Indultam ki az épületből, Jason pedig jött utánam. Az igazgató felkonferálta az osztályokat az udvarra, majd rövid beszédet mondott. Mindenki tapsolt. Az ünnepség végére mindenki beindult az osztálytermekbe és az egész iskola csöndbe burkolózott.